A 2018. évben hatályba lépett új polgári perrendtartásról szóló törvény a perkoncentráció elvét rögzíti amelynek alapján a bíróságnak és a feleknek törekednie kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. A perkoncentráció egyik legfontosabb eleme a polgári peres eljárás két jól elhatárolható részre bontása a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakaszra. A perfelvételi szakaszban van lehetőség a feleknek az adott igénnyel kapcsolatos nyilatkozataik és bizonyítási indítványaik megtételére, bizonyítékok benyújtására. Az érdemi tárgyalási szakaszban a bíróság a megtett nyilatkozatok és bizonyítási indítványok alapján folytatja le a bizonyítási eljárást és hozza meg ítéletét.
Ennek az alapelvnek az alkalmazása teszi lehetővé azt a bíróság számára, hogy a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát megelőzően – ha annak sikerére esély mutatkozik – megkísérli a felek közötti egyezség létrehozását, hiszen ekkor a felek és a bíróság számára rendelkezésre állnak azok a perbeli nyilatkozatok és bizonyítékok, amelyek meghatározzák az adott jogvita keretét. A bíróság ezt meghaladóan is a peres eljárás bármelyik szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék.
A jogvita egyezséggel történő lezárásának lehetőségét az eljárás költségeire vonatkozó szabályok is elősegítik. A peres eljárás megindításakor a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg eljárási illetéket is le kell róni, amelynek mértéke minden pertípus esetében más, de alapvetően a pertárgy értékének 6%-át kitevő összeg. Ha a felek a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig kötik meg az egyezségüket, akkor ezen illeték 10%-ára mérséklődik a peres eljárás illetéke. Ugyanez az illetékkedvezmény illeti meg a felet abban az esetben is, ha még a perfelvételt lezáró végzést megelőzően a peres eljárás a kereseti kérelemtől elállás vagy az eljárás szünetelése miatt szűnik meg vagy ha a felek a peres eljárás megszüntetését közösen kérik. Ez utóbbi esetekre általában akkor kerül sor, ha a felek a peres eljárástól függetlenül peren kívül egyeznek meg vagy az alperes teljesíti a kereseti kérelmet, így a peres eljárás lefolytatása szükségtelenné válik.
Ha az egyezség a perfelvétel lezárását követően jön létre a felek között, akkor pedig az eljárási illeték 50%-át kell csak viselni, a perfelvétel lezárását követő eljárás megszűnése esetén pedig a ténylegesen fizetendő illeték a teljes eljárási illeték 30%-a és a fennmaradó illeték összegét pedig az adóhatóságtól lehet visszaigényelni.
Az egyezség megkötésére a feleknek két lehetőség áll rendelkezésre. Az egyik, hogy a fenti szabályok ismeretében úgy döntenek, hogy nem kívánják az adott polgári peres eljárást lefolytatni és egymással egy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodást kötnek, amelyben meghatározzák a jogvita rendezéséhez szükséges kötelezettségeket és azok teljesítésének módját és határidejét és emellett pedig kérik az eljárás megszüntetését. A másik lehetőség, hogy a létrejött egyezségük bírósági jóváhagyását kérik. A bíróság, ha a felek egyezsége megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, akkor azt jóváhagyja és ezzel zárul le a peres eljárás.
A bíróság által jóváhagyott egyezség abban különbözik a felek között létrejött peren kívüli megállapodástól, hogy annak ugyanaz a hatálya, mint a peres eljárást lezáró ítéletnek. Ez azt jelenti, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezséghez is ugyanazok a joghatások fűződnek, mintha az adott ügy a bíróság döntésével zárult volna le. Ezek közül a joghatások közül azt emelem ki, hogy az egyezségben vállalt kötelezettségek nem teljesítése esetén a másik fél a teljesítést már közvetlenül végrehajtási eljárás keretében tudja érvényesíteni. Így ha pl. az egyezségben az egyik fél meghatározott pénzösszeg megfizetését vállalja egy megadott teljesítési határidőben és ez a teljesítési határidő eredménytelenül telik el, akkor a másik fél minden további nélkül ezt az igényét már végrehajtási eljárás keretében tudja érvényesíteni.
A peren kívüli egyezségéhez ilyen joghatás értelemszerűen nem fűződik, azonban mégis van amikor a feleknek ez a kedvezőbb lehetőség. Ilyen eset lehet pl. amikor nincs szükség az igény érvényesítéséhez végrehajtható okiratra, mert a jogvitán belül az ilyen jellegű igényt már teljesítették. A peren kívüli egyezség előnye lehet emellett, hogy az adott peres eljárás keretét meghaladóan is rendezhetik a felek az egymás közötti viszonyaikat. A peren kívüli egyezség mellett szólhatnak még a fent említett eljárási költségviselési kérdések is.
Annak eldöntése, hogy az adott jogvitában indokolt lehet-e egyezség megkötése, illetve milyen típusú egyezség megkötése szolgálja a leginkább az érdekét, olyan kérdés, amelyben a jogi képviselő tud megfelelő tanácsot adni. Ehhez meg kell vizsgálni az adott jogvita típusát, az érvényesített igény természetét, a konkrét egyezség tartamát. Ezt követően lehet a rendelkezésre álló valamennyi információ és a szakszerű jogi tanácsadás birtokában meghozni a döntést az egyezség megkötéséről vagy a peres eljárás továbbfolytatásáról.
